2015. július 31., péntek

Bangkok 1. nap


Első éjszakám meglepően jól telt a Hostelben. Én még sosem éltem ezzel a lehetőséggel, meg is lepődtem magamon, hiszen sosem voltam koleszos és lakótársam sem volt soha. A felettem alvó srác horkolása sem volt szörnyű hála az Emirates-es füldugónak. Szerencsére a mostani szobatársak figyeltek arra, hogy ne csapjanak zajt. Azt kell, hogy mondjam tetszik a dolog eddig. Azt hiszem itt az itt lakók a recepciósok, hallottam már ilyenről, hogy ha dolgozol a hostelben akkor nem kell fizetned az itt alvásért.

Az utcánk


Nem mondom, hogy kipihenve ébredtem, de szerencsére a jetlag-et sem érzem. Viszonylag korán keltem, mert Dyo-val volt találkozóm. A terv az volt hogy a 2 évvel e,zelőtt kihagyott királyi palotát megnézzük. Dyo egy indonéz srác akivel Couchsurfingen találtuk meg egymást. Én nagyon szeretem a couchsurfinget, bár tény sokat változott az elmúlt években (sajnos) és sok furcsa és nem feltétlenül az utazás motiválta emberrel lett teli. Szerencsére a referenciák alapján eléggé jól ki lehet szűrni ki mennyire normális.

Alig vártam, hogy kedvenc helyemen a 7elevenbe ehessek újra. Megvettem a kis kávémat és a két kis szendvicsemet mert nagyon éhes voltam. Az egyik szendvicset benéztem, mert nem sós sajtos volt hanem inkább gófri szerű édes vaníliás pudinggal töltve, nem nagyon ízlett de magamba tömtem.
Teli pocakkal útnak indultam közel lakom a Phayathai BTS station-höz. Nagyon érdekes számomra hogy itt hány féle különböző tömegközlekedési eszköz van mint például: Skytrain, MTR, BTS, Busz és a hajók. A BTS olyan 6-7 emeletes háznak megfelelő magasságban közlekedik a városban. Nekem nagyon tetszik de azért még mindig a maláj monorail az abszolút kedvenc.
Féltem hogy nem ismerem meg Dyo-t (vagyis ahogy én hívtam Walnut-ot) hiszen számomra még mindig nagyon hasonlóak az ázsiaiak. Szerencsére ő megtalált. El is indultunk taxival a Grand Palace-hoz, most megtanultam hogy a sárga-zöld taxik biztonságosak mert van bennük taxi óra. Sajnos itt is hajlamosak az átverésre de ha jól alkudsz még lehet kevesebből is kijössz. Mi összesen 80 baht-ot fizettük ami 640 forint ami két felé osztva egy BKV jegy árával egyenlő ami lássuk be semmiség. Persze tuktukkal akár 60 bahtért is el lehetett volna menni, viszont ebben én nagyon nem bízom.

BTS vonala
Őszintén szólva nagyot csalódtam a Grand Palace-ban tele volt túristákkal, alig lehetett mozdulni, és annyira nem is volt nagy szám, mert minden templom és palota ugyanígy néz ki. Mindezt 500 baht-ért (4000 ft). Nagyon jófej Dyo és sokat is beszélgettünk mindenféle kulturális és vallási és persze vicces dologról. A legérdekesebb, hogy nagyon hasonlóan láttuk a világot, ami azért meglepő mert mind a ketten más kultúrából jöttünk.

Dyo és jómagam
Délután 2 felé már mind ketten éhesek voltunk úgyhogy eljött az ebéd és egyben az első ázsiai falatok ideje. Én egy fincsi ”fried rice with green curry and seafood” ettem. Kérdeztem is Dyo-tól szerinte csípősek e itt az ételek, aztán csak mosolyogva annyit mondott ő hozzá van szokva. Utólag belegondolva valóban hülyeség volt ezt megkérdezni egy ázsiai embertől. Nekem azért csípős volt ez is de az az ehető féle amit még én is elkészítenék.
Úgy döntöttünk ha már itt vagyunk a folyó parton akkor elmegyünk a vízibusszal (így hívják a tömegközlekedésre használt hajókat). Ez már 2 évvel ezelőtt is hatalmas élmény volt, és nagyon olcsó is. Bangkokról tudni kell hogy nagyon sok csatorna folyó és patak szeli keresztül így itt nagyon jól, akár ezeken keresztül is el lehet közlekedni. Ehhez kell némi utánajárás persze. Sajnos benéztük hogy hol kell leszállnunk legalébb 5 megállóval tovább mentünk. Ami engem nem zavart mert imádok hajókázni úgyhogy fél óra várakozás után vissza is mentünk. Addig összebarátkoztunk egy thai fiúval aki 23 éves volt én meg 18-nak néztem. Nagyon próbálkozott angolul de szegény nem nagyon értette meg amit szeretnénk de folyton mosolygott és nevetett.

Bangkok a vizibuszról
A nap végén kérésemre még elmásztunk China Town-ba. Sajnos rossz időben voltunk ott, mert ilyenkor pont kihalt volt az egész. Azért mentünk, hogy találjak valami undit drága testvéreimnek, de sajnos a cápa bőrön kívül semmi izgit nem találtam. Viszont a Grand Palace-nál végre először láttam sült bogarakat. Mióta tudom hogy ez csak turistáknak van kitalálva azóta nem érzem szükségét hogy megkóstoljam.

Bogarak
Holnap Bo is csatlakozik hozzánk. Ő egy thai lány, akivel szintén Couchsurfingen ismertem meg. Nagyon sokat segített eddig hogy hogyan és hová menjek. Ayutthaya a cél ami 1-2 óra autóútra van innen. Kíváncsi vagyok milyen lesz, lassan egy nemzetközi kis csapat gyűlik össze.
Ma sikeresen leégtem, úgy hogy be volt egész nap borulva az ég, jó magam sem értem hogyan. Nagyon kellemes ez a borult idő, pont az elviselhető meleg.


Íme pár kép amit elkaptam, az utcákról, a furcsa ételekről.


Királyi palota
királyi palotánál

Királyi palota park

Ez nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi is lehet

Momordica állítólag csak Thaiföldön található meg

Buddha ünnep van így ezerrel aranyozzák a Buddhákat

Helyiek sziesztáznak furcsa pózokban


2015. július 30., csütörtök

Az utazás


Örömmel jelentem megérkeztem egyben.

Hol is kezdjem? Először repültem Emirates-el és azt kell, hogy mondjam teljes mértékben meg vagyok velük elégedve. Az első út Budapest – Dubai volt egy 10 órás átszállással. Ennek nagyon örültem, mert így Annamari barátnőmet meg tudtam látogatni ez alatt. Ahogy kiléptünk a légkondis reptérről megcsapott a 40 fokos meleg, ez ugye este 11kor volt, el se akartam képzelni napközben mennyi lehet. Nagyon rendesek voltak Danival kijöttek értem kocsival a reptérre és elvittek magukhoz. Ahogy kiélptem a légkondi reptérről megcsapott a 40 fokos hőség Bár már sötét volt de azért a hatalmas kivilágított felhőkarcolók látványa így elsőre lenyűgözött. Nagyjából minden fontos épületet láttam útközben.



Amikor megérkeztünk hozzájuk majdnem ugráltam örömömben olyan jó volt végre őket látni Dubaiban, és persze az sem volt utolsó hogy a híres pálma szigetre tehettem talpamat. Az 6 órás utat könnyű volt náluk kipihenni, pancsoltam egyet a medencében és a tengerben, ami a kert végében volt, na jó és még pár pohár bacardi fanta is lecsúszott. Sőt magyar celebbel is találkozhattam. Azért utána kellett kicsit néznem ki is az a Kembe Sorel.
Természetesen gyorsan elhadartam minden elengedhetetlen pletyit Annamarinak, aki szegény betegeskedett így csak bólogatni tudott de én élveztem, hogy beszélhetek (furcsa ezt tőlem hallani mi?).
A pálma sziget
Gyorsan elrepült az idő és éppen csak 3 órácska alvásra jutott időm amit nagyon megbecsültem, hiszen az elkövetkezendő időben nem nagyon lesz saját szobám és fürdőm még 3 órára sem!
Dani bevitt a reptérre, és azt kell mondtam, hogy reggel már nem volt olyan lenyűgöző látvány ez a Dubai. Tényleg csak egy sivatag. Visszafelé azért jobban megnézem akkor 14 órám lesz.
Nagy szerencsénk volt mert az új airbus-al utazhattunk ami egy hatalmas „vasmadár”. Teljesen más volt mint a BP – Dubai járat. Sokkal modernebb volt, kényelmesebbek voltak a székek és több persze több film és zene is volt. A 7 és fél óra alatt végig hallgattam egy Michael Jackson albumot és egy Robbie Williams-et (ha már a Szigetes koncertjén nem lehetek ott). Nagyon fincsi volt a kaja is és egész úton lehetett noodles kérni. Hát ki is használtuk Tomival. Az a jó az Emirates.nél hogy nagyjából minden kívánságodat teljesítik, ha fázik a lábad zoknit kapsz, ha füldugó kell vagy szemfedő vagy éppen fogkefe akkor csak szólsz nekik és kerítenek egyet.

menő kis szerkentyű

A380

A legjobb része a repülésnek az volt, amikor turbulenciába kerültük és úgy dobálta a gépet hogy csikizte a hasamat, mint egy hullámvasút. Igen én is meglepődtem, hogy így élvezem, hiszen az elmúlt hónapokban attól rettegtem hogy tutira lezuhanok.

A repülőtéren Tomi összehaverkodott egy német sráccal. Vagyis nem, Tomi mindenkivel mindig összehaverkodott J Nagyon jófej srác volt mikor leszálltunk vele indultunk el a skytrain felé. Meglepően jól emlékeztem merre van, ahogy mentük le beugrottak a 2 évvel ezelőtti emlékek Gergővel. Egy csöppet el is öntött a pozitív nosztalgikus élmény, például a nő hang ami mindig elmondja hogy vigyázz a metró és az állomás közötti különbséggel. Mindenki másfelé ment a skytrain végállomásától Tomi még BTS-el Jan pedig Taxival.

A skytrainből kilépve kellemes idő volt, olyan 25 fok pont jó.
Tudni kell azt, hogy Bangkokba még a taxisok se találják meg a hoteleket. Ennek tudatában indultam lefelé a skytrain-től. Női megérzésemre hallgatva sikerült pont a másik oldalon lejönnöm de legalább jó irányba indultam. Tudni illik Bangkokban 2X2 sávos utak vannak amin nem nagyon van zebra csak felüljáró. Megkérdeztem 3 thai fiatalt merre is kéne mennem nagyon cukik voltak ott tanakodtak merre irányítsanak. Persze esett az eső úgyhogy kezdett elegem lenni szomjas is voltam és fáradt, és nem találtam az utcatáblákat. Aztán szembe jött velem egy 7eleven (ez itt Ázsiában olyan, mint a spar, cba…stb). Újabb nosztalgikusérzés mikor beléptem a 2 évvel ezelőtti csengőhang szólalt meg. Mindig zenél az ajtó mindegyik boltban ha belépsz. Durva 2 év óta se változott!!! Hogy nem bolondulnak meg az eladók? Meg is vettem a 13 baht-os (104 ft) 1,5 literes vizemet. Az esőben ázva gyalogoltam, míg nem elértem azt a kereszteződést amit tudtam hogy nem kellett volna, tehát túl jöttem. Na mondom nagyon jó sötét van, esik, sose találom meg és tuti most fogják kioperálni a fél vesém. Összeszedtem minden lelkierőm és hopp meg is volt a kis utca, onnan már tudtam (google earth alapján) hogy jó helyen vagyok, a zöld ház is megvolt, amit kinéztem biztos tájékozódási pontnak és a kedves helyiek látták, hogy mennyire el vagyok anyátlanodva és mutogatták onnantól merre kanyarodjak. Hát igen feltűnő jelenség voltam egy túra táskával fehér emberként a sötétben.

10en vagyunk egy szobábam, a 90% fiú 10% lány. Holnap a terv az hogy végre a Grand Palace-ba elmegyek (a királyi palota) a fiúkkal (Tomi és Jan) is lehet hogy elmegyünk rooftop bárba. Az ágyam meglepően nagy,és badbug-ra utaló jeleket se találtam azt hiszem egy jót fogok aludni és remélhetőleg egyik srác se fog horkolni.

Itt most valami vallási ünnep van így nem nagyon lesznek nyitva a dolgok azért remélem reggel a jó kis 7eleven-es reggelimet el tudom fogyasztani ami már úgy hiányzott.

XOXO

Csilla

2015. július 28., kedd

Visszaszámlálás megkezdődőtt


Pontosan 2 éve történt, hogy ugyan ilyen izgatottam írtam az első bejegyzésemet erre a blogra. Hihetetlen már csak belegondolnom is mi minden történt ez alatt a 2 év alatt velem. Viszont egy dolog úgy látszik nem változott, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a kalandvágyam sehogy sem akart csillapodni. Miközben visszaolvastam a bejegyzéseimet egy fura nosztalgikus érzés fogott el, amikor az utolsó bejegyzésem utolsó bekezdéséhez értem, nem hittem el amit olvasok, egy pillanatra jósnak éreztem magamat. Íme:

„Fantasztikus volt ez az 1 hónap. Örülök, hogy belevágtam, és hogy végig csináltam. Néha nagyon nehéz volt, de minden egyes percért megérte.
Remélem, hogy egyszer még visszatérhetek ide, ebbe a teljesen más világba, ahol a fiúk lányok, a zsebkendő ismeretlen fogalom, ahol lelkesen beszélnek hozzád a saját nyelvükön annak ellenére, hogy egy kukkot sem értesz, ahol mosolyognak folyamatosan, ahol azt hiszik orosz vagy éppen svéd vagy, és ahol még mindig megmaradtak a régi tradíciók és kultúrák a hatalmas modernség közepette.”

Hiszitek vagy sem de az élet úgy hozta hogy újra visszatérek 1 hónapra Ázsiába. Őszintén szólva még a saját szavaimat olvasva sem hittem volna, hogy ez ilyen hamar megtörténik.

Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem, talán azért van ez mert ezúttal nem volt annyi időm az előkészületekre és időm sem volt beleélni magamat, még most se hiszem el hogy holnap útra kelek. Izgulva és izgatottan várom, ezúttal mit tartogat számomra Ázsia. Szurkoljatok, hogy ezúttal is ép bőrrel megússzam, és a lehető legjobbat hozzam ki az utazáshoz J



Íme az útiterv:

BUDAPEST – DUBAI –   BANGKOK – KAMBODZSA – SZINGAPÚR – VIETNÁM – BALI – BANGKOK –  DUBAI – BUDAPEST

XOXO

Csilla