Taipei-Hongkong-Macau-Bangkok

Taipei Night Market

Hihetetlen már 1 hónapja, hogy kezdetét vette ez a fantasztikus kaland. Olyan gyorsan elrepült az idő fel se fogtam igazán, hogy mi mindent láttam, tapasztaltam.

Holnap hazafelé vesszük végre az irányt.

Taipeiben még volt 1 napunk amiről nem írtam. Ezen a napon végre ellátogattunk a híres Night Market-re. Kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legjobb piac. Tele volt finomságokkal. Gloria által ajánlott étel után kutattam. 蔥抓餅 --> ezt a jelet kellett megtalálnom. Sajnos csak félig meddig sikerült, mert nem teljesen egyezett a kiírás. Amúgy valami sós palacsinta szerűség volt. A taiwaniakról az a benyomásom, hogy igazán kedves, és vendéglátó népség. Itt is a palacsinta sütő emberke, szegényes angol tudása ellenére is érdeklődött honnan jöttünk, a kedvencem mikor mondjuk, hogy Hungary, fogalmuk sincsen hol van, és csak annyit mondanak, hogy akkor nagyon messziről jöhettünk.

Rainbow Bridge

A piac mellett volt egy csodaszép templom, és a híres Rainbow Bridge, Taipei egyetlen gyalogos hídja. Nem tudom miért hívták szivárvány hídnak az egyetlen ami szivárványos volt az a partját tarkító szivárvány fénybe boruló lámpák. Szép volt, tetszett, jó volt ezt is látni. Íme pár ömlesztett kép arról amit láttam:

9-24 óra között keresztbe is átkelhetsz az úton, nagyon vicces :D

Kínai csodaszép templom

templom

Rainbow Bridge

Palacsinta szerűség avagy 蔥抓餅

taiwani édesség, amit nem mertem megkóstolni, túl extrém :D

Éjjel Taipei 101

Hétfő délután útnak is indultunk a reptérre, és érzékeny búcsút vettünk Taiwantól. Nagyon megszerettem ezt a kis szigetországot. A kedvencem mikor a taiwani bácsi a lifben lelkesen beszélgetni szeretett volna velünk persze kínaiul, aztán meg csak nevetett és OK-t mutatott, még azt is megmutatta hol lakik. Meg amikor Mike a szobát kiadó mindig csak mosolygott és csak folyamatosan annyit mondott, hogy „szenkjú, szenkjú veri mács”. Nagyon viccesek az itteniek.

Gergővel Hello Kitty előtt :D

Legfőbb dolog amiért siettem a reptérre, az másik Gergő barátommal való nagy találkozás volt. A problémát az okozta, hogy sikeresen kiejtette a zsebéből a mobilját mé indulás előtt, így mobil nélkül utazott, tehát eleve nehéz volt a kommunikáció felvétel. Aztán pedig netet sikerült csiholnia a reptéren, de a gépe lemerült. Megbeszéltük ugyan, hogy hol találkozunk, de mivel kicsit később értünk ki így minden összekuszálódott. Vagy 1 óráig futkostam körbe-körbe a reptéren, mint a mérgezett egér, hogy hátha sikerült meglelnem, de szerintem mindig pont elkerültük egymást. Aztán hirtelen mikor már teljesen feladtam, hogy találkozunk, valaki megkopogtatta a hátamat. És igen végre Gergő volt az. Szegény nagyon fáradt volt már, reggel 6 óta volt fenn, étlen szomjan, és aludni se tudott nagyon. Így odaadtam neki a maradék Oreo kekszem és a vizem.

Teljes volt a csapat 2 Gergő és 1 Csilla. :D Ezt a pillanatot meg kellett örökítenünk, Ausztráliába tartó Gergővel sikerült a legjobb helyet megtalálnunk a közös fotózásra, mégpedig a Hello Kitty becsekkoló hely előtt. Jajj nagyon örülök, hogy sikerült a világ teljesen másik pontján egy ismerőssel összefutni, imádom, hogy a világ ilyen kicsi :D

Venetian Casino

Sajnos nekünk be kellett szállnunk így érzékeny búcsút vettünk Ausztráliába tartó Gergőtől, és utazótársam Gergővel pedig siettünk. Fölösleges volt sietnünk, mert 3,5 órát késett a gép. Nagyon örültem neki, mert simán kinn maradhattunk volna Ausztráliába tartó Gergővel csevegni… A vicces az volt, vagyis nem éppen vicces, inkább bosszantó, hogy hamarabb szállt fel Gergő gépe mint a miénk.

Ettől a pillanattól kezdve utáltam meg a Hong Kong Airlines-t, a 3 órás késésért csupán 3om vigasz sütit kaptunk. Már nagyon megijedtem mi lesz a szállással, bár írtunk a nőnek, hogy késik a gép. Féltem, hogy nem fog megvárni minket és akkor csövezhetünk valahol. Szerencsére megvárt, szegényt sajnáltam, hajnali 4kor ébresztettük. Mondta, hogy tudta, hogy jönni fogunk ezért várt, le is csekkolta a késő gépet.  Nagyon, de nagyon hálás voltam neki abban a pillanatban.

Soha nem hittem, hogy lehet kisebb szobánk, mint ami Hongkongban először volt. De lehet. Még kisebb szobát kaptunk, még kisebb fürdőszobával. Egy éjszakára igazán kibírható volt, arra 4 órára, amit sikerült ott aludnunk.

Kedd reggel gyors reggeli után, újra húzhattam végig a 20 kilós bőröndömet fél Hongkongon.

Hajóval mentünk át Macauba. A reptéri kikötőhöz, ritkábban jártak a hajók így 1,5 órát kellett várakoznunk. Ez a hajóút is hatalmas élmény volt. Kiderült, hogy teljesen véletlenül business osztályra kaptunk jegyet. Pedig ez még csak nem is a drága jegy volt, hanem az olcsó. Óriási bőr fotelekben utaztunk, hatalmas hely volt a lábunknak, ezen kívül ingyen üdítők és fincsi süti is járt nekünk.

Megérkezve Macau-ba szakadt az eső, ez eléggé elszomorító tény volt. Nem volt sok időnk, így csak a Casino negyedet akartuk megnézni. Macau a kaszinóiról híres, ő az ázsiai Las Vegas. Mivel csak 2-3 óránk volt, Macau központjába nem sikerült bejutnunk, az egy másik szigeten van, mint a reptér. Letettük a csomagunkat a reptéren, amihez sikerült nagy nehezen eljutnunk. Egy taxis 100 HK$ért akart elvinni, a 2 buszmegállóra lévő reptérre. Ez nagyjából 3000 Ft. És ezek után azt mondta, hogy nem visz oda busz. Nagy okosan rájöttem, hogy visz, csupán 3 makaói patacáért (90 ft).  Patacánk nem volt, de itt szerencsére HK$-t is elfogadnak, mivel ugyanaz az árfolyama. Ami új volt, azon kívül, hogy teljesen európai építészet volt jellemző a városra, az a portugál kiírások. Ugyebár Macau portugál gyarmat volt, így némi nyomot hagyott ez a városállam életében. Itt már kicsit Európában éreztem magamat.

Venetian Casino

Nem tudtuk, hogy jussunk be a Casino centerbe. Ám figyelmesek lettünk a kaszinók által működtetett ingyen buszokra. Többse kellett nekünk felszálltunk egy ilyen ingyenes buszra, bár nem voltunk a kaszinó vendégei, de hát leleményességünk határtalan, és mint aki jól tudja hová megy felszálltunk. Bár a kinézetünk csöppet árulkodott róla, hogy nem a leggazdagabbak közül vagyunk valók, de senki nem szólt ránk. Így sikeresen be is jutottunk a legnagyobb Casino és Hotelhez, a Venetian-hez. Hatalmas és csodaszép épület volt. Az ajtónál velencei stílusba öltözött emberek nyitottak ajtót. Belépve szintén velencei-olasz stílusban volt minden elkészítve, hatalmas freskók, csodaszép oszlopok. Én csak ámultam bámultam. Mikor beléptünk a hatalmasnál is hatalmasabb kaszinó részbe, ahol sajnos nem szabadott fotózni, akkor esett le az állam. Egymás hegyén hátán voltak a különféle nyerőgépek, kártyaasztalok. Voltak asztalok ahol csak úgy tolongtak az emberek. Érdekes volt, hogy voltak ázsiai szerencsejátékok is. Anélkül nem mehettünk, el hogy ki ne próbáljuk a félkarú rablót. Most már értem miért hívják félkarú rablónak, mert nyerni nem sikerült, de abbahagyni is nehéz volt. :D

Szerintem Las Vegas ugyanilyen lehet csak sokkal nagyobba, az utcák mind-mind úgy néztek ki, mint a las vegasi filmekben. A Venetian rész pedig teljesen velencei stílusban épült, lehetett gondolázni, voltak velencei hidak. Csodálatos volt, még az eső ellenére is. Pár kép a környékről és a Kaszinóról:

tilosban elkaptunk pár kaszinó asztalt

A kis kapukban látszódik milyen sokan vannak

Venetian Casino

juhhúú félkarú rablóztam :D

Casino negyed Macau

Egy újabb hatalmas Casino

Utolsó állomásunktól fél óra késéssel vettünk búcsút. Sajnálom, hogy csak ennyi időnk jutott Macaura.

Hajnali 1re sikeresen megérkeztünk kedvenc hotelünkbe Bangkokba. Holnap hajnalban pedig indulás Budapestre.

Fantasztikus volt ez az 1 hónap. Örülök, hogy belevágtam, és hogy végig csináltam. Néha nagyon nehéz volt, de minden egyes percért megérte.

Remélem, hogy egyszer még visszatérhetek ide, ebbe a teljesen más világba, ahol a fiúk lányok, a zsebkendő ismeretlen fogalom, ahol lelkesen beszélnek hozzád a saját nyelvükön annak ellenére, hogy egy kukkot se értesz, ahol mosolyognak folyamatosan, ahol azt hiszik orosz vagy épp svéd, és ahol még mindig megvannak a régi tradíciók és kultúrák a hatalmas modernség közepette is.

XOXO
Csilla