Taipei 3. nap

Sajnos rettenetes idő van Taipeiben. Igazán nem panaszkodhatom, mert ha csak 1 héttel korábban jövünk, pont a tájfun ideje alatt lettünk volna itt, ami sokkal de sokkal rosszabb lett volna. Az eső az meg csak víz így állok hozzá. Eddig szerencsések voltunk időjárás tekintetében, úgyhogy ez így a végére nem gond.

Végre Gergő is rávette magát, hogy beruházzunk egy esernyőre, rájött ez itt hasznos. Itt nem meglepő módon, mindenfelé lehet kapni ernyőket, a lehető legváltozatosabb színekben és méretben, bár a kedvencem még mindig az amikor a férfiak virágos meg rózsaszín ernyőkkel mászkálnak. Az ernyőből nem lett semmi, helyette egy szuper szexi esőköpeny lett. Sejtettem, hogy Gergőnek fáj a foga a Disney-s esőkabátomra, sajnos az övé megközelítőleg se annyira menő. :D Most már eső sem szegheti kedvünket, és Gergő sem ázik meg.

Ximen esőben

Egy új esőkabáttal gazdagabban, nekiindultunk a szokásos reggebédünk felkutatására. Szerencsére a Ximen negyedben lakunk. Ez a negyed arról híres, hogy egy híres bevásárló negyede Taipeinek. 10 perc sétán belül csomó minden elérhető így nekünk. Reggebédünk végére sajnos eleredt az eső, azaz olyannyira esett, hogy alig lehetett látni. Kitaláltam egy csodálatos vízálló outfittet. Ez úgy néz ki, hogy papucsban vagyok, mert ugyebár így nem ázik be, hanem csak átfolyik rajta a víz, jah és a cipőm azóta se száradt ki… Fontos, hogy rövid nadrágot kell venni, mert a hosszúnadrág csupa víz lesz az aljánál, és persze az elengedhetetlen esőköpenyem. Valamiért mindenki ernyővel jár, de az nem praktikus ilyen volumenű esőben. Így legalább a táskám se ázik be, a mobilom se lesz vizes a köpeny alatt.

Mivel úgy véltük, ha már egyszer eljutottunk ilyen messzire, nem fogunk a szálláson kuksolni, így ebben a szerelésben jártuk szakadó esőben a bevásárló negyedet. Mikor jobban esett akkor betértünk egy-egy cukisággal teli boltba. Itt minden bolt cukisággal van tele. Annak se tudtunk ellenállni, hogy egy a hongkongihoz hasonló cuki játszóterembe plüssfigurákra vadásszunk. Csupán 70 Ft volt, én egy világítós gumikacsa kulcstartót szerettem volna nyerni de sajnos nem sikerült. Lehet még egyszer beruházok rá, kilestem hogyan is kell ezt ;)

eső és az ismeretlen bika

Miután az eső nem akart elállni és egyre hevesebben esett, hazajöttünk hátha eláll addig. ekkor egyszer csak betoppant a takarító néni, aki egy kukkot se tudott angolul, így mivel nagyon akart takarítani, és hevesen mondogatta a Szorri Szorri-t megengedtük, had éljen eme szenvedélyének. Így lett újabb palack vizünk, meg kávé porunk, és teánk.

Azt hittük eláll az eső mire újra nyakunkba vesszük a várost, de tévedtünk. Kis szünet után ugyanúgy zuhogott. Annyira motivált turisták vagyunk, hogy az eső ellenére is elsétáltunk a fél órára lévő Peace park-ba. Nagyon szép volt, bár jó időben sokkal élvezhetőbb lett volna. Sajna képet esőben nem nagyon lehet csinálni, így csak egy bika szoborral tudtam pózolni szakadó esőben, ezt még pont el lehetett kapni mobillal. Kicsit messzebb volt még egy híresség, gondoltuk ha már itt vagyunk és eddig eljöttünk azt is megnézzük.

jelzőlámpa!

Nagyon aranyosak itt a jelzőlámpák. A gyalogosoknak jelöli, hogy hány másodpercük van az átkelésre, visszafelé számolja az időt, közbe pedig a zöld emberke gyalogol, és amikor már kevés idő van akkor elkezd futni. Ezt Szingapúrban úgy hívták „green man” (zöld ember), és volt olyan tábla hogy „press for the green man” (nyomd meg a zöld emberkéért), ezen sokat mosolyogtam, milyen aranyos elnevezés hogy „zöld ember”. Azt hiszem azt se említettem milyen vicces mesebeli szaladó hangot adott ki a szingapúri lámpa, mint a rajzfilmekben olyan szaladó hang és a végén meg lézer fegyver hangot. Tisztára lököttek ezek az ázsiaiak, de ezzel együtt szeretnivalóak!!!

Kanyarodjunk vissza Taipeire. Tehát eső, Taipei, és a frizurám már rég nem tart. :D Ekkor elérkeztünk a gyönyörű National Taiwan Democracy Memorial Hall-hoz. Most végre tényleg megcsodálhattam a kínai művészetet. Gyönyörű kapun vezetett az út egy óriási térre. A tér két oldalán volt, a National Concert Hall és a National Theater. Középen pedig egy óriási emlékmű valami híres taiwani politikusnak, gondolom neki köszönhető az itteni „demokrácia”. Egyébként Taiwan nagyon el akar szakadni Kínától. Ez léptem nyomon észre is vehető, ami nagyon furcsa volt, eddig mindenhol bal oldalas közlekedés volt, itt először jobb oldalas közlekedés van.

National Taiwan Democracy Memorial Hall

Nem sok turistát látni itt, de ma épp találkoztunk és pár szót váltottunk egy orosz sráccal aki Taipeitől nem messze dolgozik. Eddig nem értettem miért néznek orosznak, de én meg ezt a srácot angolnak néztem volna, tényleg teljesen megállapíthatatlan Európán belül ki milyen nemzetiségű.

Szerencsénk van mindig elkapunk különféle rendezvényeket, itt is ez történt. mert a National Concert Hall és a National Theater közötti téren hirtelen zenebonára lettünk figyelmesek. Csodálkoztam ki zenél szakadó esőben. Egyenruhás emberek ugyanis szépen felöltözve hangszerekkel a kezükben zenéltek. Mögöttük pedig gyerekek szertornáztak, vagy nem is tudom mi ez, mikor zászlókat dobálnak és tornásznak, talán ritmikus sport gimnasztika? Tipikus a kommunista kínai ünnepi előadáshoz hasonlított, amiket eddig csak a tv-n keresztül láttam. Hihetetlenek voltak a gyerkőcök, minden elismerésem, hogy a szakadó eső ellenére, úgy hogy minden kis szerük elázott és a pocsolyából vették fel olykor-olykor. Nálunk azt hiszem ilyen esetben simán eltörölnék a fellépést. Itt pedig szegények léphettek fel. Hát igen ez egy teljesen más világ, amit még nem sikerült megértenem.

Disney-s esőkabáttal az ismeretlen politikus előtt

Az úriember nem vette észre hogy éppen fotóznak :D

Itt nem is kantoniszul beszélnek, hanem mandarinul. Észrevehető a különbség, de mondjuk egyiket se értem, szóval nekem mindegy milyen nyelven nem értem, amit mondanak. :D Például mikor először köszöntek a 7elevenben, azt értettem, hogy azt mondják, Good morning, csodálkoztam is, hogy délután 6kor miért köszönnek Jó reggelt-et. Aztán rájöttem, hogy ez valami nagyon hasonló mandarin köszönés.

Táncló gyerkőcök

A szakadó esőben visszaindultunk miután kigyönyörködtük magunkat a táncoló gyerekekben. Hazafelé nem bírtam megállni, hogy ne vegyek a tegnapi töltött palacsintából, most valami kyoto japán ízesítésűt és svájci csokisat vettem. Igen túl mohó voltam, ez a 2 sok volt, de volt annyira finom, hogy mind megegyem. Gondoltam merész leszek és bevállaltam egy multivitaminos gyümölcslevet. Nem kellett volna!!!! Gondoltam, hogy nem olyan lezs mint az otthoni, de hogy ennyire rossz lesz. Tipikus összetevői voltak kivéve kettőt, ugyani a narancs, alma, répa mellett volt benne spenót és zeller lé is. Azt hittem a zellert szeretem, de azt hiszem tévedtem, olyan rossz ízt adott a gyümölcslének, hogy nem bírtam meginni. Azt hiszem, mégis csak maradok a milk tea-nál vagy a jól bevált szénsavas üdítőknél.

Vacsi és az undi ital

Holnap night marketezés lesz. Hétfőn meg ha minden igaz másik Gergő barátommal találkozunk. Milyen kicsi a világ? Pont hétfőn száll át Taipeiben Ausztráliába menet. Pont 1 teljes napja lesz mi meg pont késő este indulunk vissza Hongkongba. Így pont el tudok köszönni tőle, mert ha minden jól megy 1 évig távol lesz. Nagyon remélem, hogy sikerül összehoznunk a találkozót, milyen jó lesz nekem 2 Gergővel Taipeiben :D

XOXO

Csilla