Szingapúr és Hongkong

 

lótusz virággal

Azt hiszem, lassítanom kell a tempón, már nem megy a mindennapos hajnalokig tartó gépelés, így a vége felé Csilla kicsit elfáradt.

Tehát ott hagytam abba, hogy Szingapúr.

Másnapra az volt a terv, hogy mindazt, amit este láttunk a Marina Bay-nél azt nappali fényében is megcsodáljuk. Nagyon de nagyon de nagyon szörnyen meleg volt, vagyis nem olyan meleg, mint mondjuk Bangkokban, ahol a nagy pára tartalom volt a zavaró, hanem itt nagyjából az egyenlítőnél voltunk, és úgy tűzött a nap, hogy csigatempóba lehetett csak előre haladni, plusz mindig be kellett térni egy légkondis helyre ha nem akartál elájulni.

Plázában hajókázni???

Ekkor a legmeglepőbb dologra lettem figyelmes. Ugyanis a Marina Bay Sand aljában lévő plázában egy mesterséges folyó van kialakítva, amin hajókázni lehet!!!! Kinek jut ilyen szébe? Ki az aki egy plázában akar hajókázni? Még hajót evező emberkék is voltak rajta felöltözve tradicionális ruhában… na ezt már kicsit túlzásnak éreztem, amikor egy köpésre igazi vízen, igazi hajóval utazhatsz…

Ez a nap lassan telt a nagy meleg miatt. Az előző nap jó volt mert a strandolás közben az ember nem érzi ezt a meleget, vagyis este nincs is meleg, a levegő nem meleg, csak a nap tűz.

Tehát megnéztük a Marina Bay Sans, a lótusz virág alakú múzeumot, a furcsa az Avatárt eszünkbe juttató virág alakú építményeket, a Bank épületeket.

A legjobb mégis az volt, amikor Marie-lou barátnőm tanácsára felkutattuk a híres Lau Pa Sat-ot ahol végre, legnagyobb örömünkre, Szingapúr legolcsóbb ételeit találtuk meg. Tehát itt nem 10 S

Fincsi koreai ebédem

$ hanem csupán fele ennyiért bőséges étekhez jutottál. Végre megtölthettem ehető étellel a pocakomat. Valami húsos jól esett már így döntöttem, egy koreai stand mellett, ami valami zöldséges csirkés dolgot adott levessel, rizzsel és különböző szószokkal. Megint alkottam sikerült az összes csípős szószt a levesembe öntenem… Nem is én lennék :D Azt nem tudom milyen lett volna a leves a kis tálnyi csípős nélkül, de így jó volt. Teli pocakkal sem volt sokkal jobb a helyzet, úgyhogy még valahogy elvonszoltuk magunkat Little Indiába, de hát kritikán aluli volt itt is az indiai negyed. Se Chinatown se Little India nem volt valami lenyűgöző. Bár végre Little India közepén újra találtam közhasználatú edzőtermet, vagyis olyat mint Bangkokban, hogy bárki felpattanhatott rá, kaptam is az alkalmon, és egy kicsit ellipszis train-em. Azt a kis koreai ebédet azért mégis le kell valahogy mozogni :D

éjszakai fényében a Marina Bay

vizköpő oroszlánnal

Este még visszanéztünk, hogy a vizet köpő oroszlánnal fotózkodjunk egyet, és szerencsésen elkaptuk a fényjáték showt, a baj csak az volt, hogy a látvány innen volt szép, mert láttad a Marina Bay Sans-t és a lótuszvirágot mindenféle fénybe borulni, de nem láthattad az előtte a tengerből kilövellő szökőkutat, és a zenét se hallottad. A látvány csodaszép volt, és szerencsésen elkaptunk pár szuper fotót.

Gyors pakolás után (ami már nagyon hatékonyan és gyorsan megy, mi megy a kézipoggyászba mi a bőröndbe stb.), másnap reggel szokásos reptéri procedúra következett. Most újabb fapados légitársasággal utazhattam, méghozzá a Tiger Airways-el. Első sorba ültettek, és egy 4 órás utazás vette kezdetét. Nem is tudatosult bennem eddig, hogy ilyen sokat utaztunk volna délre. Eddig az 1 illetve 1,5 órás utak olyan kényelmesek voltak.

Szerencsésen megérkeztünk Hongkongba, ügyesen a repülőn megkapott és kitöltött immigration papírjaimmal át is jutottam a kapun, itt sajnos nem volt már cukorka, ám a pecsét egy papíron van, nem az útlevelemben, nem is értem miért olyan kis picike papír simán elhagyhatom… ekkora butaságot. A jó hír, itt novemberig maradhatok :D

Hong Kong central

Nagyon aranyos volt a hostel, ugyan már áprilisban írtunk nekik, hogy lesz egy kis problémánk, majd a Taiwanról érkezéssel, hsizen akkor is 1 éjszakát itt kell megszállnunk, és pár nappal HK-ba érkezésünk előtt írtak is, hogy akkor mikor is jönnénk. Egy csomó hasznos információval elláttak, adtak 5 opciót miként juthatunk el a hostelbe, és kiemelték a legolcsóbbat, méghozzá a buszos csupán 33 HK$-ba (hong kong dollár)-ba kerülő utat javasolták, ami 50 méterre a hostel előtt tett le. A lelkünkre kötötték a levélben, hogy senkire ne hallgassunk, semmilyen fura emberek unszolására ne menjünk máshová, hiába hitetik el velünk, hogy az az a hostel. Kis térképet is rajzoltak, hogy pontosan a nagy tömbházba melyik lifthez kell menni.

A buszt gyorsan megtaláltuk a reptér mellett volt, és legnagyobb örömömre, igazi angol típusú emeletes busszal utazhattam életemben először. Persze a legfelső szintre lehető legelőrébb ültünk, kis kamerán a lent maradt csomagjainkat pedig figyelhettük nehogy lába kéljen, emellett ingyen wi-fi is volt a buszon

Sajnos ekkor megint arra lettem figyelmes, hogy egy újabb migrénes rohamot kapok. Megint minden elhomályosult, nem éreztem a kezem, és a fél nyelvem elzsibbadt, így viccesen tudtam csak elmagyarázni Gergőnek mit is szeretnék :D Következett a szokásos 4-5 órás fetrengés, eddigi legrosszabb volt. Kicsit meg is ijedtem, miért jön mindig ki. Aztán megnyugtattak, hogy talán a fáradtság miatt, meg az idegeskedés miatt. Lehet csöppet túlvállaltam magam ezzel az úttal. Most már ha törik ha szakad végigcsinálom, és ez az állandó roham sem fog az utamba állni. Csak Gergőt sajnálom, ilyenkor nem tud mit csinálni, meg hihetné azt, hogy csak kamu, amúgy nem az, ki az a hülye, aki ilyennel szórakozna, mikor 5 év után végre láthatja a barátnőjét???

Fél kómás állapotomban azt még sikerült észrevennem, hogy a világ legkisebb szobájában lakunk, nem is szoba, negyed szoba, nagyjából az ágy foglalja el az egész szobát, a bőröndjeink csak alá férnek be, és a fürdőszoba ennél kisebb nem lehetne, itt már a csap és a WC felett fürdök, de így is szűkösen férek el. Nem csak a szállások ilyen kicsik, hanem az emberek itt ilyen pici helyeken élnek amúgy is.

Érdekes a hostel egy tömbház 12dik emeletén van. A tömbházban több vagy még 8 különböző hostel található, képzelhetitek, mekkora tömbház lehet. A recepciós nő nagyon aranyos volt, és minden elmagyarázott mi hol meddig. És már értettem miért intettek óva a helytől, mindenki el akart juttatni más hostelbe, de nem kínaiak, hanem arabok, indiaiak, bangladesiek..stb. Mondta Tiffany (avagy Hillching) barátnőm, hogy ez veszélyes környék, de szerencsésen átverekedtük magunkat rezzenéstelen arccal, mint akik 100%ig tudják, merre kell menni. Így csinálja ezt egy profi utazó, különben baja eshet :D

Másnapra reméltem jobban leszek, és nem úgy ébredek, mint akit agyonütöttek, szerencsémre, egész jól helyre jöttem. Egy reggeli 7eleven-es mikrós egy tál étel után, ami kellett, mert előző nap nem tudtam enni se, jöhetett a várva várt Tiffanys találkozó.

Victoria's Harbour felé Tiffany-val

A hostel aljában beszéltük meg a találkozót, egy kis késéssel meg is jelent, az az egyetlen kínai arcocska, akit képes vagyok bármilyen ázsiai tömegből felismerni. Megörültünk egymásnak, azt se tudtuk mit mondjunk hirtelen, puszit adjunk, vagy nagy ölelést. Bőség zavar, de sírás-rívás elmaradt, az nem is lett volna hozzánk méltó.

sikló

Kezdetét vette egy hosszú, sétálós nap. Igaziból nem is az volt a lényeg mit látunk, vagy mit nem, hanem, hogy cseveghetünk. Hihetetlen, hoyg 5 év után ugyanott tudod folytatni, a viccelődést, a sztorizgatást, mint az előtt. Mintha nem is telt volna el 1 nap se azóta. Azért persze változtunk, Tiffany 4 év Amerika után szuperül beszél angolul, Csilla meg franciául, és már mindent megért amit Tiffany mond neki angolul. Igen kis változatosság kedvéért, franciáról angolra váltottunk, mindenkinek jobb ez így.

Mi Kowloonon, HK kontinens felöli oldalán lakunk, míg Tiffany a Central részen ahol a mindenki számára ismerős épületek vannak. 2 HK$-ért (60 Ft) hajóztunk, ez még Tiffanyt is megdöbbentette, ebből arra következtettem, hogy talán még soha nem hajózott át Kowlooné s a Central között, ez volt az első reakciója: „OOhh soo cheap „:D Imádok hajózni, én nem bánom, hogy lassabb mint MRT-vel átjönni, de sokkal élvezetesebb. Átérve elhaladtunk a legnagyobb Apple Store előtt, itt is sokkal olcsóbb mint otthon. A HSBC híres épülete előtt, plusz a kard alakú China Bank épülete előtt. Ezek vannak kivilágítva este, amikor fényjátékba borul a Central összes toronyépülete. Utunk a Victoria Harbour felé vezetett. Ez még Erzsébet királyné anyukájáról kapta a nevét. Ide egy siklóhoz hasonló eszköz vitt fel, csupán 40 HK$-ért, ami kicsit sok, de megérte a látványt. 

Hongkong

Felfelé menet 30 fokos dombtetőn mentünk, teljesen a székhez nyomódtál útközben, mert a székek párhuzamosak voltak az emelkedővel, nagyon vicces volt egyben egy óriási élmény. Fentről ráláttunk egész Hongkongra. Volt természetesen, itt is bevásárló létesítmény. A kilátó után, 2 nagy vágyamat teljesítettük be, kipróbálhattam a világ leghosszabb mozgólépcsőjét, ami mint egy hídként párhuzamosan halad az utcával felfelé. És életemben először felülhettem emeletes villamosra. Minden egyes megállónál, az emeletről ráláttam a megálló kuckó tetejére, nagyon jó élmény volt. Útközben csomó mindent érintettünk, mesélt rengeteg dolgot HillChing (Tiffany) de már elfelejtettem pontosan miket is láttunk.

világ leghosszabb mozgólépcsője

Double decker tram avagy emeletes villamos

Estére közös hotpot-ás volt betervezve. Egy ideig hotspot-nak neveztem, képtelen voltam megjegyezni a nevét, jól ki is nevetett mindenki, a kínai neve ennél is jobb pingpongpongpingpon valami ilyesmi :D Én csak annyit értettem hogy pingpong, persze csöppet sem erről volt szó. Tiffany legjobb barátnője is velünk tartott, Vicky. Ezért kicsit sétáltunk, hogy bevárjuk őt, amíg végez a munkahelyén.

cukiságok tárháza

A világ legviccesebb helyére mentünk be. Az egész hely a cukiság netovábbja volt. Mindenhol rózsaszín játékgépek, és cuki játékok. A hely tele volt, nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel. Mi azért jöttünk ide, hogy fotózkodjunk. Nem akárhogy, hanem matrica fotókat készítettünk. Sok-sok kép készül rólad, amikre ázsiai módon bepózolsz, majd kidekorálhatod őket szuper cukira. A meglepő számomra az volt, hoyg Gergő is bevállalta, nem kell mondanom, nagyon menő képek készültek, ám ezeket matrica formájában kaptuk meg, így csak egy erről készült fotóm van csupán.

fantasztikus fotóink :D

A hotpot híres kínai étel, a francia fondue közös evési stílúsához tudnám hasonlítani. A lényeg hogy egy nagy tál lobogó levest az asztal közepére tesznek, amit persze tovább melegít az asztal közepe. Te választod ki milyen típusú levest szeretnél, mi valami disznóhúsosat kértünk. Ebbe a húslevesbe pedig te választod ki a nyers zöldségeket, és húsokat, dumplingokat..stb. Miután kiválasztottad, kis üvegcséket hoztak, ezekben különböző szószok, fokhagyma, hagyma, szárított hagymák, chili…stb voltak. Ebből a saját szószodat összeállítottad. Majd mikor minden kész a leves a kör alakú asztal közepén, a kis husikákat zöldségeket egyesével beletetted, és megfőzted. 

Mivel minden kicsire, és vékonyra van szeletelve, és a leves tűzforro pillanatok alatt megfő és már eheted is. A megfőtt ételed belemártogatod a szószodba és haaammm. Az egyetlen nehézséget a pálcával evés jelentette. Míg kihalásztam a pálcámmal a lobogó levesből, amit beletettem megfőzni, az egy évezred volt. Ki is nevettek, és inkább a végén odatették elém, amit szerettem volna. Mondjuk nekem is biztos vicces lenne, ha valaki nem tudna késsel villával enni, úgyhogy én is nevettem magamon. És miket tettünk a levesbe? Volt édes mini csöves kukorica, valami saláta, furcsa babcsírára hasonlító fehér gomba, disznó nyak, marha hús, marha gyomor, krumpli, tarisznyarák dumpling (mint a derelye csak sós), garnélarák gombócok, zöldséges dumpling és még sorolhatnám ezernyi féle fura dolog. Olyan hamar tele lettem, hogy Vicky és Tiffany csak nevettek, hogy ők még csak félig vannak tele. Kiderült, hogy ők iszonyat sokat tudnak enni, és nem csak ők az összes hongkongi. Viszont az alkoholt csöppet sem bírják. Csalódtam magamba, azt hittem ennél többet bírok enni, de sajnos nem. Kis desszertet is kaptunk, ami valami jelly-volt, vagyis ruganyos zselés valami. Én a tejes változatot választottam, ami a kávétejszín megzselésített változatát juttatta eszembe.

Hotpot 

A vacsora alatt megtanultam, a 10 tipikus ázsiai pózt, csomó kép is készült, ez elengedhetetlen, ha ázsiaiakkal vagy. A legjobb nap volt eddig, talán elfogult is vagyok a társaság miatt, meg mégis más helyiekkel mindent körbejárni, olyan dolgokat kipróbálni amiről nem is tudtál eddig. A legjobb és legkedvesebb dolog az volt, hogy a csajok állták a vacsit, köpni nyelni nem tudtam. Megígértettem velük, hogy feltétlen meglátogatnak Magyarországon, hogy ezt meghálálhassam nekik.

Holnap a legfontosabb a dolgunk a mosási lehetőség fellelése lesz, ami igen sürgetővé vált, ezután Lantau sziget a terv és a világ legnagyobb Buddhája, amihez a világ legnagyobb Cable car-ján megyünk fel. Mindenből megkapjuk a legnagyobbat itt, a reptérről jövet a világ legnagyobb függőhídján volt szerencsénk átjönni.

Hihetetlen ez a világ, teljesen más, még mindig csak ámulok ás bámulok, bár egyre fáradtabban.

XOXO

Csilla