2013. szeptember 4., szerda

Taipei-Hongkong-Macau-Bangkok

Taipei Night Market
Hihetetlen már 1 hónapja, hogy kezdetét vette ez a fantasztikus kaland. Olyan gyorsan elrepült az idő fel se fogtam igazán, hogy mi mindent láttam, tapasztaltam.
Holnap hazafelé vesszük végre az irányt.

Taipeiben még volt 1 napunk amiről nem írtam. Ezen a napon végre ellátogattunk a híres Night Market-re. Kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legjobb piac. Tele volt finomságokkal. Gloria által ajánlott étel után kutattam. 蔥抓餅 --> ezt a jelet kellett megtalálnom. Sajnos csak félig meddig sikerült, mert nem teljesen egyezett a kiírás. Amúgy valami sós palacsinta szerűség volt. A taiwaniakról az a benyomásom, hogy igazán kedves, és vendéglátó népség. Itt is a palacsinta sütő emberke, szegényes angol tudása ellenére is érdeklődött honnan jöttünk, a kedvencem mikor mondjuk, hogy Hungary, fogalmuk sincsen hol van, és csak annyit mondanak, hogy akkor nagyon messziről jöhettünk.
Rainbow Bridge
A piac mellett volt egy csodaszép templom, és a híres Rainbow Bridge, Taipei egyetlen gyalogos hídja. Nem tudom miért hívták szivárvány hídnak az egyetlen ami szivárványos volt az a partját tarkító szivárvány fénybe boruló lámpák. Szép volt, tetszett, jó volt ezt is látni. Íme pár ömlesztett kép arról amit láttam:
9-24 óra között keresztbe is átkelhetsz az úton, nagyon vicces :D
Kínai csodaszép templom
templom
Rainbow Bridge
Palacsinta szerűség avagy 蔥抓餅
taiwani édesség, amit nem mertem megkóstolni, túl extrém :D
Éjjel Taipei 101
Hétfő délután útnak is indultunk a reptérre, és érzékeny búcsút vettünk Taiwantól. Nagyon megszerettem ezt a kis szigetországot. A kedvencem mikor a taiwani bácsi a lifben lelkesen beszélgetni szeretett volna velünk persze kínaiul, aztán meg csak nevetett és OK-t mutatott, még azt is megmutatta hol lakik. Meg amikor Mike a szobát kiadó mindig csak mosolygott és csak folyamatosan annyit mondott, hogy „szenkjú, szenkjú veri mács”. Nagyon viccesek az itteniek.
Gergővel Hello Kitty előtt :D

Legfőbb dolog amiért siettem a reptérre, az másik Gergő barátommal való nagy találkozás volt. A problémát az okozta, hogy sikeresen kiejtette a zsebéből a mobilját mé indulás előtt, így mobil nélkül utazott, tehát eleve nehéz volt a kommunikáció felvétel. Aztán pedig netet sikerült csiholnia a reptéren, de a gépe lemerült. Megbeszéltük ugyan, hogy hol találkozunk, de mivel kicsit később értünk ki így minden összekuszálódott. Vagy 1 óráig futkostam körbe-körbe a reptéren, mint a mérgezett egér, hogy hátha sikerült meglelnem, de szerintem mindig pont elkerültük egymást. Aztán hirtelen mikor már teljesen feladtam, hogy találkozunk, valaki megkopogtatta a hátamat. És igen végre Gergő volt az. Szegény nagyon fáradt volt már, reggel 6 óta volt fenn, étlen szomjan, és aludni se tudott nagyon. Így odaadtam neki a maradék Oreo kekszem és a vizem.
Teljes volt a csapat 2 Gergő és 1 Csilla. :D Ezt a pillanatot meg kellett örökítenünk, Ausztráliába tartó Gergővel sikerült a legjobb helyet megtalálnunk a közös fotózásra, mégpedig a Hello Kitty becsekkoló hely előtt. Jajj nagyon örülök, hogy sikerült a világ teljesen másik pontján egy ismerőssel összefutni, imádom, hogy a világ ilyen kicsi :D
Venetian Casino

Sajnos nekünk be kellett szállnunk így érzékeny búcsút vettünk Ausztráliába tartó Gergőtől, és utazótársam Gergővel pedig siettünk. Fölösleges volt sietnünk, mert 3,5 órát késett a gép. Nagyon örültem neki, mert simán kinn maradhattunk volna Ausztráliába tartó Gergővel csevegni… A vicces az volt, vagyis nem éppen vicces, inkább bosszantó, hogy hamarabb szállt fel Gergő gépe mint a miénk.
Ettől a pillanattól kezdve utáltam meg a Hong Kong Airlines-t, a 3 órás késésért csupán 3om vigasz sütit kaptunk. Már nagyon megijedtem mi lesz a szállással, bár írtunk a nőnek, hogy késik a gép. Féltem, hogy nem fog megvárni minket és akkor csövezhetünk valahol. Szerencsére megvárt, szegényt sajnáltam, hajnali 4kor ébresztettük. Mondta, hogy tudta, hogy jönni fogunk ezért várt, le is csekkolta a késő gépet.  Nagyon, de nagyon hálás voltam neki abban a pillanatban.
Soha nem hittem, hogy lehet kisebb szobánk, mint ami Hongkongban először volt. De lehet. Még kisebb szobát kaptunk, még kisebb fürdőszobával. Egy éjszakára igazán kibírható volt, arra 4 órára, amit sikerült ott aludnunk.

Kedd reggel gyors reggeli után, újra húzhattam végig a 20 kilós bőröndömet fél Hongkongon.
Hajóval mentünk át Macauba. A reptéri kikötőhöz, ritkábban jártak a hajók így 1,5 órát kellett várakoznunk. Ez a hajóút is hatalmas élmény volt. Kiderült, hogy teljesen véletlenül business osztályra kaptunk jegyet. Pedig ez még csak nem is a drága jegy volt, hanem az olcsó. Óriási bőr fotelekben utaztunk, hatalmas hely volt a lábunknak, ezen kívül ingyen üdítők és fincsi süti is járt nekünk.

Megérkezve Macau-ba szakadt az eső, ez eléggé elszomorító tény volt. Nem volt sok időnk, így csak a Casino negyedet akartuk megnézni. Macau a kaszinóiról híres, ő az ázsiai Las Vegas. Mivel csak 2-3 óránk volt, Macau központjába nem sikerült bejutnunk, az egy másik szigeten van, mint a reptér. Letettük a csomagunkat a reptéren, amihez sikerült nagy nehezen eljutnunk. Egy taxis 100 HK$ért akart elvinni, a 2 buszmegállóra lévő reptérre. Ez nagyjából 3000 Ft. És ezek után azt mondta, hogy nem visz oda busz. Nagy okosan rájöttem, hogy visz, csupán 3 makaói patacáért (90 ft).  Patacánk nem volt, de itt szerencsére HK$-t is elfogadnak, mivel ugyanaz az árfolyama. Ami új volt, azon kívül, hogy teljesen európai építészet volt jellemző a városra, az a portugál kiírások. Ugyebár Macau portugál gyarmat volt, így némi nyomot hagyott ez a városállam életében. Itt már kicsit Európában éreztem magamat.

Venetian Casino
Nem tudtuk, hogy jussunk be a Casino centerbe. Ám figyelmesek lettünk a kaszinók által működtetett ingyen buszokra. Többse kellett nekünk felszálltunk egy ilyen ingyenes buszra, bár nem voltunk a kaszinó vendégei, de hát leleményességünk határtalan, és mint aki jól tudja hová megy felszálltunk. Bár a kinézetünk csöppet árulkodott róla, hogy nem a leggazdagabbak közül vagyunk valók, de senki nem szólt ránk. Így sikeresen be is jutottunk a legnagyobb Casino és Hotelhez, a Venetian-hez. Hatalmas és csodaszép épület volt. Az ajtónál velencei stílusba öltözött emberek nyitottak ajtót. Belépve szintén velencei-olasz stílusban volt minden elkészítve, hatalmas freskók, csodaszép oszlopok. Én csak ámultam bámultam. Mikor beléptünk a hatalmasnál is hatalmasabb kaszinó részbe, ahol sajnos nem szabadott fotózni, akkor esett le az állam. Egymás hegyén hátán voltak a különféle nyerőgépek, kártyaasztalok. Voltak asztalok ahol csak úgy tolongtak az emberek. Érdekes volt, hogy voltak ázsiai szerencsejátékok is. Anélkül nem mehettünk, el hogy ki ne próbáljuk a félkarú rablót. Most már értem miért hívják félkarú rablónak, mert nyerni nem sikerült, de abbahagyni is nehéz volt. :D
Szerintem Las Vegas ugyanilyen lehet csak sokkal nagyobba, az utcák mind-mind úgy néztek ki, mint a las vegasi filmekben. A Venetian rész pedig teljesen velencei stílusban épült, lehetett gondolázni, voltak velencei hidak. Csodálatos volt, még az eső ellenére is. Pár kép a környékről és a Kaszinóról:
tilosban elkaptunk pár kaszinó asztalt
A kis kapukban látszódik milyen sokan vannak
Venetian Casino
juhhúú félkarú rablóztam :D
Casino negyed Macau
Egy újabb hatalmas Casino
Utolsó állomásunktól fél óra késéssel vettünk búcsút. Sajnálom, hogy csak ennyi időnk jutott Macaura.
Hajnali 1re sikeresen megérkeztünk kedvenc hotelünkbe Bangkokba. Holnap hajnalban pedig indulás Budapestre.

Fantasztikus volt ez az 1 hónap. Örülök, hogy belevágtam, és hogy végig csináltam. Néha nagyon nehéz volt, de minden egyes percért megérte.
Remélem, hogy egyszer még visszatérhetek ide, ebbe a teljesen más világba, ahol a fiúk lányok, a zsebkendő ismeretlen fogalom, ahol lelkesen beszélnek hozzád a saját nyelvükön annak ellenére, hogy egy kukkot se értesz, ahol mosolyognak folyamatosan, ahol azt hiszik orosz vagy épp svéd, és ahol még mindig megvannak a régi tradíciók és kultúrák a hatalmas modernség közepette is.



XOXO
Csilla

2013. augusztus 31., szombat

Taipei 3. nap


Sajnos rettenetes idő van Taipeiben. Igazán nem panaszkodhatom, mert ha csak 1 héttel korábban jövünk, pont a tájfun ideje alatt lettünk volna itt, ami sokkal de sokkal rosszabb lett volna. Az eső az meg csak víz így állok hozzá. Eddig szerencsések voltunk időjárás tekintetében, úgyhogy ez így a végére nem gond.
Végre Gergő is rávette magát, hogy beruházzunk egy esernyőre, rájött ez itt hasznos. Itt nem meglepő módon, mindenfelé lehet kapni ernyőket, a lehető legváltozatosabb színekben és méretben, bár a kedvencem még mindig az amikor a férfiak virágos meg rózsaszín ernyőkkel mászkálnak. Az ernyőből nem lett semmi, helyette egy szuper szexi esőköpeny lett. Sejtettem, hogy Gergőnek fáj a foga a Disney-s esőkabátomra, sajnos az övé megközelítőleg se annyira menő. :D Most már eső sem szegheti kedvünket, és Gergő sem ázik meg.
Ximen esőben
Egy új esőkabáttal gazdagabban, nekiindultunk a szokásos reggebédünk felkutatására. Szerencsére a Ximen negyedben lakunk. Ez a negyed arról híres, hogy egy híres bevásárló negyede Taipeinek. 10 perc sétán belül csomó minden elérhető így nekünk. Reggebédünk végére sajnos eleredt az eső, azaz olyannyira esett, hogy alig lehetett látni. Kitaláltam egy csodálatos vízálló outfittet. Ez úgy néz ki, hogy papucsban vagyok, mert ugyebár így nem ázik be, hanem csak átfolyik rajta a víz, jah és a cipőm azóta se száradt ki… Fontos, hogy rövid nadrágot kell venni, mert a hosszúnadrág csupa víz lesz az aljánál, és persze az elengedhetetlen esőköpenyem. Valamiért mindenki ernyővel jár, de az nem praktikus ilyen volumenű esőben. Így legalább a táskám se ázik be, a mobilom se lesz vizes a köpeny alatt.
Mivel úgy véltük, ha már egyszer eljutottunk ilyen messzire, nem fogunk a szálláson kuksolni, így ebben a szerelésben jártuk szakadó esőben a bevásárló negyedet. Mikor jobban esett akkor betértünk egy-egy cukisággal teli boltba. Itt minden bolt cukisággal van tele. Annak se tudtunk ellenállni, hogy egy a hongkongihoz hasonló cuki játszóterembe plüssfigurákra vadásszunk. Csupán 70 Ft volt, én egy világítós gumikacsa kulcstartót szerettem volna nyerni de sajnos nem sikerült. Lehet még egyszer beruházok rá, kilestem hogyan is kell ezt ;)
eső és az ismeretlen bika

Miután az eső nem akart elállni és egyre hevesebben esett, hazajöttünk hátha eláll addig. ekkor egyszer csak betoppant a takarító néni, aki egy kukkot se tudott angolul, így mivel nagyon akart takarítani, és hevesen mondogatta a Szorri Szorri-t megengedtük, had éljen eme szenvedélyének. Így lett újabb palack vizünk, meg kávé porunk, és teánk.
Azt hittük eláll az eső mire újra nyakunkba vesszük a várost, de tévedtünk. Kis szünet után ugyanúgy zuhogott. Annyira motivált turisták vagyunk, hogy az eső ellenére is elsétáltunk a fél órára lévő Peace park-ba. Nagyon szép volt, bár jó időben sokkal élvezhetőbb lett volna. Sajna képet esőben nem nagyon lehet csinálni, így csak egy bika szoborral tudtam pózolni szakadó esőben, ezt még pont el lehetett kapni mobillal. Kicsit messzebb volt még egy híresség, gondoltuk ha már itt vagyunk és eddig eljöttünk azt is megnézzük.
jelzőlámpa!
Nagyon aranyosak itt a jelzőlámpák. A gyalogosoknak jelöli, hogy hány másodpercük van az átkelésre, visszafelé számolja az időt, közbe pedig a zöld emberke gyalogol, és amikor már kevés idő van akkor elkezd futni. Ezt Szingapúrban úgy hívták „green man” (zöld ember), és volt olyan tábla hogy „press for the green man” (nyomd meg a zöld emberkéért), ezen sokat mosolyogtam, milyen aranyos elnevezés hogy „zöld ember”. Azt hiszem azt se említettem milyen vicces mesebeli szaladó hangot adott ki a szingapúri lámpa, mint a rajzfilmekben olyan szaladó hang és a végén meg lézer fegyver hangot. Tisztára lököttek ezek az ázsiaiak, de ezzel együtt szeretnivalóak!!!

Kanyarodjunk vissza Taipeire. Tehát eső, Taipei, és a frizurám már rég nem tart. :D Ekkor elérkeztünk a gyönyörű National Taiwan Democracy Memorial Hall-hoz. Most végre tényleg megcsodálhattam a kínai művészetet. Gyönyörű kapun vezetett az út egy óriási térre. A tér két oldalán volt, a National Concert Hall és a National Theater. Középen pedig egy óriási emlékmű valami híres taiwani politikusnak, gondolom neki köszönhető az itteni „demokrácia”. Egyébként Taiwan nagyon el akar szakadni Kínától. Ez léptem nyomon észre is vehető, ami nagyon furcsa volt, eddig mindenhol bal oldalas közlekedés volt, itt először jobb oldalas közlekedés van.
National Taiwan Democracy Memorial Hall
Nem sok turistát látni itt, de ma épp találkoztunk és pár szót váltottunk egy orosz sráccal aki Taipeitől nem messze dolgozik. Eddig nem értettem miért néznek orosznak, de én meg ezt a srácot angolnak néztem volna, tényleg teljesen megállapíthatatlan Európán belül ki milyen nemzetiségű.

Szerencsénk van mindig elkapunk különféle rendezvényeket, itt is ez történt. mert a National Concert Hall és a National Theater közötti téren hirtelen zenebonára lettünk figyelmesek. Csodálkoztam ki zenél szakadó esőben. Egyenruhás emberek ugyanis szépen felöltözve hangszerekkel a kezükben zenéltek. Mögöttük pedig gyerekek szertornáztak, vagy nem is tudom mi ez, mikor zászlókat dobálnak és tornásznak, talán ritmikus sport gimnasztika? Tipikus a kommunista kínai ünnepi előadáshoz hasonlított, amiket eddig csak a tv-n keresztül láttam. Hihetetlenek voltak a gyerkőcök, minden elismerésem, hogy a szakadó eső ellenére, úgy hogy minden kis szerük elázott és a pocsolyából vették fel olykor-olykor. Nálunk azt hiszem ilyen esetben simán eltörölnék a fellépést. Itt pedig szegények léphettek fel. Hát igen ez egy teljesen más világ, amit még nem sikerült megértenem.
Disney-s esőkabáttal az ismeretlen politikus előtt
Az úriember nem vette észre hogy éppen fotóznak :D
Itt nem is kantoniszul beszélnek, hanem mandarinul. Észrevehető a különbség, de mondjuk egyiket se értem, szóval nekem mindegy milyen nyelven nem értem, amit mondanak. :D Például mikor először köszöntek a 7elevenben, azt értettem, hogy azt mondják, Good morning, csodálkoztam is, hogy délután 6kor miért köszönnek Jó reggelt-et. Aztán rájöttem, hogy ez valami nagyon hasonló mandarin köszönés.

Táncló gyerkőcök
A szakadó esőben visszaindultunk miután kigyönyörködtük magunkat a táncoló gyerekekben. Hazafelé nem bírtam megállni, hogy ne vegyek a tegnapi töltött palacsintából, most valami kyoto japán ízesítésűt és svájci csokisat vettem. Igen túl mohó voltam, ez a 2 sok volt, de volt annyira finom, hogy mind megegyem. Gondoltam merész leszek és bevállaltam egy multivitaminos gyümölcslevet. Nem kellett volna!!!! Gondoltam, hogy nem olyan lezs mint az otthoni, de hogy ennyire rossz lesz. Tipikus összetevői voltak kivéve kettőt, ugyani a narancs, alma, répa mellett volt benne spenót és zeller lé is. Azt hittem a zellert szeretem, de azt hiszem tévedtem, olyan rossz ízt adott a gyümölcslének, hogy nem bírtam meginni. Azt hiszem, mégis csak maradok a milk tea-nál vagy a jól bevált szénsavas üdítőknél.
Vacsi és az undi ital


Holnap night marketezés lesz. Hétfőn meg ha minden igaz másik Gergő barátommal találkozunk. Milyen kicsi a világ? Pont hétfőn száll át Taipeiben Ausztráliába menet. Pont 1 teljes napja lesz mi meg pont késő este indulunk vissza Hongkongba. Így pont el tudok köszönni tőle, mert ha minden jól megy 1 évig távol lesz. Nagyon remélem, hogy sikerül összehoznunk a találkozót, milyen jó lesz nekem 2 Gergővel Taipeiben :D

XOXO
Csilla

2013. augusztus 30., péntek

Taipei 1-2 nap


Tehát megérkeztünk Taipeibe tegnap.
Már nagyon jó vagyok repülőterek kiismerésében, és a határon való átkelésben. A kedvenc részem mindig az amikor megkapom a kis pecsétemet az útlevelemben. Remélem, ha egyszer újat kapok ezt örökre megtarthatom a sok kis ázsiai pecséttel.

Most újabb légitársaságot ismerhettem meg. Most ugyanis Hong Kong airlines-al. Azt hittem rossz gépre szálltam fel, mert akkora volt mint a Finnair-es, ez azt jelenti hogy középen egy 4 üléses oszlopban voltak székek, a két oldalt meg 2 üléses sorok. Gondoltam sebaj azért itt maradok, hátha Ausztráliába visz véletlenül vagy valami még távolabbi helyre az se baj. :D Végül is kiderült, hogy teljesen jó ide kell ülni, csak elfelejtettem, hogy ez egyszer nem fapados, hanem rendes géppel utazunk. Egyébként érdekes módon ennek is fapados ára volt 5 hónappal ezelőtt.
Nagyon jó volt, mert itt is lehetett útközben zenét hallgatni, meg játszani, plusz ételt italt is kaptam, sőt senki nem ült mellettem. Mikor becsekkoltunk akkor foglalt volt az a hely így külön kellett ülnünk Gergővel. Így elég jól jártam 2 hely csak nekem, kár, hogy csak másfél órás volt az út, olyan jót aludhattam volna.

Sajnos már leszállásnál egy szomorú dologgal kellett szembesülnöm, hogy itt ugyan szakadt az eső, mondhatnám úgy mintha dézsából öntötték volna, de nem úgy hanem úgy esett mintha konténerből öntötték volna. Ez azt jelentette, hogy sikerült 1 perc alatt teljesen elázni, ezt a terhelést a csudi szuper futócipőm se bírta, így az is teljesen beázott. Szerencsére a Disneys esőköpenyem nálam volt így egy részem száraz maradt, de tényleg csak az a részem ami sehogy se lógott ki. Szakadó esőben bőröndöt cipelve szállást kutatni egy ismeretlen városban, hát mondhatom fantasztikus élmény volt. Ám szuper tájékozódó képességünknek köszönhetően, annak ellenére is megtaláltuk, hogy minden kínaiul volt kiírva, és senki nem tudott angolul. Hát igen 3 hete edződünk, szerintem most már bár a világ leg eldugottabb részére is odatalálnék.
Először azt hittük rossz helyen járunk, mert egy lakóház aljába volt kiírva a hostel neve a kapucsengőre. Gondoltam olyna mint a hongkongi, hogy sok hostel van egy helyen. De nem!!! Legalább 5 perce várakoztunk, a portás bácsira várva, mikor egy kedves nő leszólított, hogy segíthet e, persze ő is törte az angolt, de legalább igyekezett. Sajnos nem tudtuk mi a helyzet hol a hostel, meg ilyenek így ő se tudott segíteni. Majd miután egy írás arra utasított, hogy hívjunk fel egy számot, és akkor rögtön ott teremnek, arra gondoltam akkor nicns más lehetőség. Portás bácsi sehol, az előbbi nő szerint egy öreg ember volt, aki egy kukkot se tud angolul, így kevés más lehetőség maradt. A mi telefonunkról nagyon, de nagyon drága lett volna telefonálni, ám mivel a portás bácsi jól eltűnt és mindent otthagyott, nekem se kellett több az asztalon lévő letakart kis vonalas telefont megfogtam és már tárcsáztam is a papíron lévő számot, Gergő lezsírozta, és pár perc múlva ott is volt a mi kis emberünk. Erre a bölcs tettemre igazán büszke vagyok, azóta se értem, hogy jutott eszembe ez az ötlet, lehet azóta is ott állnánk és várnánk a portás bácsit, aki a nő szerint szinte soha nincs ott :D
Cseles mert amúgy nem is abban a háztömbben volt a szállásunk, mint utólag megtudtuk és konstatáltuk ez egy apartman. Tehát csomagokkal át a mellettünk lévő házba, annak legfelső szintre, és itt volt a mi kis apartmanunk. Amúgy szerintem itt csak lakások vannak mellettünk, és ez a vicces kis figura meg kiadja ezt az apartmant. Ami amúgy tökéletes! Apukám kérdésére válaszolva nem, bármilyen meglepő, de ez nem követi a tendenciát, nem hogy nem kell állva aludnunk, hanem még konyha is van. Sőt adnak kis papucsot, meg kávé teát, van 3D tv, wi-fi, vízforraló, ingyen fogkefe meg fésű, meg hajszárító, sőt kis cukik még konnektor átalakítót is adtak. Meglepő de ez volt az egyik legolcsóbb szállás amit Taiwan-ban találni lehetett, nem hittem volna hogy Hongkong után ilyen luxus vár. Még szerencse mert pocsék itt az idő, tehát előre láthatólag sokat kell bezárva maradnunk, és a napot se fogjuk látni ez már egészen biztos.

rizottó és a milk tea
Persze első utunk itt is a 7elevenbe vezetett, Gloria már mondta Hongkong-ban hogy itt sokkal jobb lesz majd, és nagyon igaza volt. Nagyon sok finomságot lehet itt kapni. Csak egy gond volt semmi de semmi nem volt kiírva angolul, így az ösztönömre és a rajzfelismerő tehetségemben bíztam.
Megláttam, hogy lehet palackos Milk Tea-t kapni, nekem se kellett több, beruháztam egyre, gondoltam, ha a Milk Coffee Tea ízlett ez is fincsi lesz, bár azt take away vettük, ez meg ugye előre palackozott volt. A vacsorám sajtos tengeri gyümölcsös rizottó volt, csupán 65 TWD-ért (taiwan dollár) ez úgy 500 Ft jelent. Nagyon finom volt. Még mindig jók ezek a 7eleven-es ételek, bár Tiffany kiborult mikor megtudta, hogy ott szoktunk enni, mert hogy az rossz kaja, de hát na nem vagyunk mi milliomosok.
Tele pocakkal végre egy jó nagyot aludtam, már olyan szinten fáradt voltam, hogy nem láttam rendesen a gépem képernyőjét.
Sajnos akármennyit alszom is valahogy nem tudom kipihenni magamat, folyamatos fáradtság lett úrrá rajtam. És már nem vagyok egyedül, végre Gergő is fáradt. Úgyhogy lassítottunk a tempón, és elég lájtosra vesszük ezt a Taiwant, erőnk sincs, pénzünk is fogytán, és hétfőtől folyamatos ide-oda repülés veszi kezdetét, csupán csak 3szor fogunk 4 nap alatt repülni, erre pedig jól fel kell készülnünk.

luxus bevásárlóközpont

Korall ékszerek
Tehát első teljes napunk Taipei-ben kellemesen telt. Pont kifogtuk azt a napot, amikor nem esett egész nap, bár borús volt. Így fel tudtunk menni a Taipei 1 O 1-re. Úgy döntöttünk ez lesz az, az egy felhőkarcoló, amire kifizetjük a belépőt, és egészen a 91. emeletéig (ugyebár 101 emeletes) felmentünk. Természetesen, mint minden híres épületnek, ennek is az aljában, egy luxus pláza volt. Ezen gyorsan áthaladtunk, ám megakadt a szemünk egy korallból készült ékszereket árusító bolt előtt. Én még soha nem hallottam erről, de mindenesetre nagyon de nagyon drága ékszerek ezek. Kinek jut eszébe korallból ékszert és szobrokat csinálni??? Amúgy meg nem védettek? 
korall szobor
Miután kiámultuk bámultuk magunkat a szépséges korall ékszereken, az Observatory-hoz mentünk, ahonnan felvezettek a liftek a 91. emeletre. Ezek nem egyszerű liftek voltak, a világ leggyorsabb liftjei. Nagyjából fél perc alatt mentünk fel a 91. emeletre, azaz olyan 400 m magasságig fél perc alatt!!!!!!
A fülem bedugult rendesen. Olyan érzés volt ebben a gyors liftben utazni, mint mikor a repülő felszáll és hozzányom az üléshez, na itt a lábamat nyomta a padlóhoz, és mikor felértünk kicsit meg is dobott. Nagyon jól vannak megcsinálva, mert észre se veszed, hogy felfelé haladsz, nagyon csöndes, csak a nyomást érzed, meg a fül bedugulást. Bárcsak Hongkongban is ilyenek lettek volna, akkor nem kellett volna 15 perceket várnunk a liftre, hogy végre feljuthassunk. :D
Kilátás a Taipei 1 O 1-ről
pózolj a reklám arccal ;)
Íme az óriási kiegyensúlyozó golyó

hatalmas egy épület ez a Taipei 1 O 1
A kilátás eszméletlen volt ilyen magasról, ráláttunk körbe egész Taipei-re. ezen kívül megleshettük a világ egyik érdekességét, méghozzá a Taipei 1 O 1-ben lévő lengés kiegyensúlyozó golyót. Ez egy óriási golyó a 88-89 emeleteken, ami ellensúlyozza a széllökéseket. Pontosan nem értem, hogy működik, de úgy megnéztem volna, csak sajnos nem volt semmi szél.
2004-ben ez volt a világ legmagasabb épülete, mára csak a 3. legmagasabbja, előtte egy mekkai épület van, amiről nem is tudtam, illetve jelenleg a Burj Khalifa a legmagasabb 2010 óta.
Visszafelé sokat fotózkodtunk a Taipei 1 O 1 reklámarcával, ami egy nagyon aranyos figura.

Pont a közelben volt egy turista látványosság, hazafelé ezt is meglestük. Valamilyen Memorial Hall volt, eléggé szocialista kínai stílusban épült, tehát igen csak minimalista volt. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy a teraszán hip hop-ak a fiatalok. Nagyjából olyan volt ez mintha hirtelen csomó fiatal a Nemzeti Múzeum teraszán hip hop-na. Érdekes látvány volt. Ezen kívül egy szimpatikus Doktor Ching Chung Si shu-val (tehát nem emlékszem a nevére) is lencsevégre lettem kapva, feltételezhető, hogy az ő emlékműve ez az egész. Ennél többet sajnos nem tudok. :D

Memorial Hall minimal stílusban
Doktor Nemtudomkivagy
Töltött mini palacsintám nyamnyam
Estére még egy night market-és volt betervezve, mivel Taiwan nem csak a Taipei 1 O 1-ről hanem a konyhájáról is igen híres. Gloria ellátott sok-sok ötlettel, mit kéne megkóstolnunk. Ám a tervünket az eső ketté törte, így inkább a nagyszerű és kényelmes apartmanunkba maradtunk. Útközben azért egy érdekes helyi specialitást megkóstoltunk, valamiféle palacsinta volt töltve. Több féle ízben és színben volt, én a jól bevált kávésnál maradtam, imádom a kávét, és ebben soha nem csalódok. Így is lett, nagyon, de nagyon fincsi volt, pudinggal volt megtöltve a piskóta kávé ízű volt, szerencsére ők nem cukrozzák túl az édességeket így ebből többet is meglehetett volna enni, ha nem lett volna ilyen laktató.
Holnapi tervünk egy közelben fekvő híresebb Memorial Hall és persze, most már ha jó idő lesz tényleg lesz night marketezés.



XOXO
Csilla

2013. augusztus 29., csütörtök

Hong Kong 2-3 nap


HHűű nagyon mozgalmasak voltak a hongkongi napok, végre kicsit megpihenhetek, épp már Taipeiben vagyunk. Mivel úgy szakad az eső, hogy 1 min alatt sikerült elázni, így inkább egy szabad napot vettünk ki, ami jelen esetbe nagyon, de nagyon jól jött végre.
Csilla és a nagy Buddha
Hol is hagytam abba, talán az első hongkongi hotpot-os és szuper cuki esténknél.
Másnap a terv Lantau szigete és az óriás Buddha volt. Reggel első és legfontosabb dolgunkat kellett elintézni, mégpedig a mosást. Szerencsére az épületünk aljában találtunk is olcsóért mosást, bár a néni nem beszélt angolul alig sikerült kiszedni belőle mit is szeretnénk. Mikor külön akartunk fizetni, azt hitte a telefonszámunkat akarjuk megadni hogy, hívjon fel ha kész. Nagyon kis aranyos néni volt, és vicces, hogy azt az 1-2 szót angolul, hogy name, tomorrow, eleven, is pár perces activity után értettük meg, olyan borzalmasan ejtette ki.
Világ leghosszabb Cable Car
A kabinban
Ebéd után sikerült is elindulni a nagy Buddha felé. Ez a sziget a reptér mellett található. Jó hosszú út vezetett Lantauhoz. De a legjobb része az volt mikor az MTR végállomásról a világ leghosszabb Cabel Car-al utazhattam. Hihetetlen volt, és nagyon szép votl a kilátás. Na jó bevallom férfiasan, volt pillanat ahol egy csöppet megijedtem mert a fél órás út alatt olykor olykor fura zajokat adott ki, és nem akartam lezuhanni. Lehetett olyan cabinban utazni aminek az alja is üvegből volt. Ez plusz sok sok HK$-ba került volna, de jobb is, hogy nem ruháztunk be, mert az kicsit félelmetes lett volna. Meg kit érdekel, mi van a lábam alatt.

Big Buddha village
A világ legnagyobb Buddhája
Mesebeli táj
Mesebeli táj felett vezetett a Cabel car, Lantau fás és felhős hegyei felett. Teljesen olyan hely volt, mint amit csak a filmekben láttam eddig. Amikor megérkeztünk a Big Buddha village-be akkor először éreztem magam igazán Kínában. Volt harcművészet bemutató, és a háttérben tipikus kínai hangulat zene is volt itt, tipikus kínai kapukon keresztül vezetett az út a nagy Buddhához, kis tehenek is voltak szabadon, meg lehetett őket simogatni. Legnagyobb „örömömre” megint pár száz lépcső vezetett fel… egyszer majd összeszámolom mennyi lépcsőt másztam meg ebben az 1 hónapban. Hihetetlen látvány tárult elém fenn, azok a tipikus kínai tájak, amikor a hegycsúcsokat csak épp, hogy súrolják a kis felhők, és minden csupa zöld. Leírni nem tudom olyan jól, de remélem a kép is kicsit visszaadja, majd mire is gondolok.

Karate
Csilla a részeges karate mester :D
Egy kellemes félig naplemenős Cable car-zás után mentünk is Tiffanyhoz. Meghívott, hogy együnk nála, és megmutatja végre a szobáját, meg a házukat. Sikerült a csúcsban mennünk, ennyi embert egy helyen még soha nem láttam. Teljesen átértékeltem a tömeg fogalmát. Hogy ezek milyen sokan vannak :D Rendesen, mint a kis halak a konzervben úgy simultunk egymáshoz az MTR-en.

Nooddles és Milk coffee tea
Sikerült megérkeznünk a Sai Wan Ho-ra. Tiffanynak szuper jó terve volt, utcai árusoktól vettünk frissen készült vacsit. Ezeket minden kínai negyedben láttam már, de uyge nem tudtam mit adnak, meg el se tudtam volna magyarázni, na de most egy helyi segítségével bármit kérhettem. Én egy csirkés sonkás sült noodle-re fizettem be. A bácsi ott helyben a wokban sütötte nekem, 5 féle tészta közül választhattam. Ezután pedig egy igazán ázsiai dolgot próbáltunk ki. Itt nagyon népszerű a take away tea. Már otthon is lehet 1-2 ilyet találni, de itt tényleg mindenki ezzel rohangászik. Én milk coffee tea-t ittam. Érdekes kombináció és egy semmihez nem hasonlítható ízt ad. Itt nem olyan teát használnak, mint otthon, sokkal erősebb és másabb az íze. Ezeket még ott lefóliázzák neked, és tele teszik jéggel, mert ezek mind hideg teák, kérhetsz bele zselé golyókat, de én ezt nem vállaltam be, azt hiszem a golyókkal együtt hívják felénk bubble tea-nek.

Tiffany kedvenc desszertje

Miután mindent beszereztünk Tiffany-ék felé vettük az irányt. Lift nélküli emeletes házban laknak, a lépcsők olyan kicsik voltak, hogy széltében csak 1 ember fért el egyszerre. Ahogy beléptem rögtön az apukáját láttam meg, első kérdése az volt, én vagyok e a Csilla. ekkor kis melegség öntötte el a szívemet, ez azt jelenti hallottak már rólam, mondjuk szerintem az én szüleim is tökéletesen tisztába vannak azzal ki az a Tiffany. Aztán az anyukája jelent meg, hát ő egy tünemény, olyan kis cuki, mosolygós, nevetős, hogy én ilyen embert nem láttam még. Ő meg azt mondta, hát sok évvel ezelőtt sokat hallottam felőled. Szóval mindenki tudta ki vagyok, nagyon kedvesek voltak, bár kis lakásuk van, de mindent körbemutogattak. Desszertet is kaptunk, valami szója valamit. Nem jegyeztem meg a nevét, de a creme brule állagához hasonlít, csak az íze nem az, és szójából van. Kocsonyás szója megcukrozza valami lötyivel leöntve így tudnám körbeírni. A meglepő az volt, hogy Tiffany kedvenc desszertje ez, de hogy miért, azt azóta se értem, se íze se bűze.
Mondjuk, lehet, hogy ő is csodálkozna, hogy a sztrapacska a kedvenc ételem. Itt jegyezném meg drága anyukámnak, hogy egyetlen kislánya igazán örülne, ha jövő csütörtökön sztrapacskát ehetne…. :D

Kicsit nosztalgiáztunk persze, és előkerültek meglepő és mulatságos dolog, és képek. Na igen itt előkerült egy szörnyű fotó rólam, hát én úgy meglepődtem, 5 évvel ezelőtt olyan dagi voltam, nem is emlékszem, hogy ennyire elhíztam Franciaországban. Szerintem vagy 70 kilós lehettem a képen, Gergő rám se ismert, és kiröhögött. Megnyugtatás képen, nem csak én híztam meg hanem Franziska (német cserediák) és Tiffany is ugyanúgy dagi volt. Nagyon vicces volt előkerült az a papír cetli is amire magyar szavakat írtam neki, mert annak idején tanítottuk egymást, ő engem kínaira, még 100ig tudtam számolni, én meg őt magyarra.
Az estét egy Spongyabob monopolyzással zártuk, ami nagy nevetésbe torkollott. Ekkor el is döntöttük, hogy másnap csatlakozunk a bátyához Derekhez és az ő ismerőséhez, akik szintén turistáskodtak
Hajnali fél 1re értünk haza, szerencsére eddigre teljesen kihalt volt a környékünk, így nem kellett félnünk, hogy leütnek. Mint már említettem, elég érdekes emberek járkálnak a guesthouse környékén. Mikor Derek megtudta hol lakunk, elkerekedtek a szemei, hogy tyűű milyen durva környék. Egyébként csöppet sem tűnik annak, tele van az épület guesthousok-al, csomó turistával.

Gergő, Derek, Tiffany, Gloria, amerikai srác, Csilla :D
Másnap reggeli teendőnk a kimosott ruháink visszaszerzése volt, reméltem, hogy nem kel lába semmimnek se. Szerencsére minden megvolt, szépen színek szerint ki is mosták őket.
A randink a Wan Chai megállóhoz volt megbeszélve, mert a napot egy közös ebéddel indítottuk. Itt nagyon eldugott helyeken vannak az éttermek, egyszerű turista soha nem találná meg ezeket. Általában egy random lakóház egyik szintjén szoktak lenni. Ez mondjuk nem lakóház, csak egy üzletház egyik szintjén volt. Ahogy beléptünk az étterembe, mini szívrohamot kaptam, nagyon csilli-villi, jóféle étteremnek nézett ki. Gergővel egymásra néztünk és azon gondolkoztunk, vajon lesz e nálunk elég pénz ezt kifizetni. Szerencsére, a csínos külső mégis ésszerű árakat takart, nagy kő esett le a szívemről. Itt újabb kínai különlegességeket kóstolhattunk meg. Ezek mind-mind különféle dumplingok voltak, a derelyéhez tudnám hasonlítani, van belőle sós féle, meg édes. A lényege, hogy egy fából készült kör alakú edényt tesznek a pára felé és ott gőzölik meg az összes ételt. Rengeteg félét rendelt Derek, egy kettőt felsorolok ami emlékszem: garnélarákos és sertéshúsos dumpling, zöldtea golyók valamivel töltve (ez tökre olyan volt mint a párán főtt), banánlevélbe párolt rizses hús, zöldséges dumpling, szezámos golyó és volt valami kis ecetes leves is. Nagyon finom volt minden. Úgy örülök, hogy ezt is ki tudtam próbálni.

garnélás dumpling
mindenféle dumpling
Pózolj ázsiai módra Stanley Islanden
Sajnos ezen a napon, nagyon, de nagyon meleg volt, úgyhogy szenvedve de elindultunk a nap következő állomása felé, a Stanley Island felé. derek volt az idegenvezetőnk, nagyon viccesen mindent ott helyben az internetről keresett ki. Mint megtudtuk a brit gyarmati idők alatt volt fontos belügyi központ Stanley Island. Emellett ma már itt a legdrágábbak az ingatlanok, és gyönyörű tengerpartja is van, ide jönnek a nagy meleg elől menekülő hongkongiak. Sajnos mi nem menekültünk inkább folytattuk utunkat a Diamond Hill felé. És újabb tömegközlekedési eszközt, a mini buszt próbáltuk ki. Eléggé veszélyes egy jármú, nagyon vadul vezetnek, szóval, akiknek érzékenyebb a gyomra, azok inkább metrózzanak :D

Diamond Hill
ilyen amikor az ázsiai barátnőddel hülyülsz
Diamond Hill

DO NOT JUMP!!! :D
Gyönyörű és tiszta hely volt ez a Dimond Hill. Csodás kínai stílusban épült faházakkal, szép kerttel, és templomokkal. Ekkor már kellőképpen fáradt voltam az egész napos sétálástól, de még hátra volt a Ladie’s market, ez a híres bevásárló utca, mindenféle olcsósággal, csecsebecsével. És az esti lézer show is. A Ladie’s market után már alig éltem, mint egy zombi úgy közlekedtem. Nem csak a napi fáradtság, a meleg, az egész 3 hete tartó fáradtság kijött rajtam. Folyamatosan az otthoni pihe puha ágyikóm járt a fejemben, addig a pillanatig, amíg eszembe nem jutott, hogy másnap 5kor kell kelni és újra repülni. Ekkor letargikus állapotomba, már az sem tudott lázba hozni, hogy Bruce Lee vagy éppen Jackie Chan csillaga mellett sétálok el. Mert ugyanis itt is van egy csillagos sétány a los angelesihez hasonlóan. Azzal a különbséggel, hogy itt csak ázsiai sztárok vannak, ezek közül ugyebár egy egyszerű halandó csak az előbbi kettőt ismerheti a karate-s filmekből.

kínai csillagok sétánya
Central lézer show
A lézer show a Central épületeinek fényjátékát jelentette, az összes híres épület zenére máshogy villogott, bár a szingapúrit felül se múlhatta, az egyszerűen fantasztikus volt.

a különleges kínai süti ajéndék
Hulla fáradtan, és még egy utolsó ajándékkal érzékeny búcsút vettem drága barátosnémtól, annak reményében, hogy legközelebb nem 5 év múlva találkozunk. Megígérte, hogy legközelebb ő jön engem meglátogatni!!! Ajándékba egy különleges és nagyon drága kínai sütit kaptunk, amit én még nem kóstoltam meg, de állítólag nem finom, szóval ezzel, azt hiszem várok.
Azt hiszem Hongkong volt eddig a legjobb, valószínűleg a társaság miatt, de nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó volt kicsit belelátni a kultúrába, és még a chopsticks skills –em (pálcikával evő tudásom, de így hülyén hangzik maradjon angolul) is felfejlődött.
Majd elfelejtettem, ezen a napon velünk tartott Gloria is, Tiffany egyik barátnője, aki Taiwanon tanul. Nagyon aranyos volt küldött nekem csopó jó tanácsot, képeket, és tudnivalókat Taipeiről, így biztosan mindent megtalálunk. Még azt is odaírta, melyik metrónál melyik kijáratnál menjünk ki majd Taipeiben.
Jajj imádom ezt az ázsiai vendégszeretet ez az ami igazán hiányozni fog!!!
Ennyi lenne mára, legközelebb már taipei-i napjaimról számolok be.
Már csak 1 hét és újra otthon leszek juhhúúúú

XOXO

Csilla